Avagy hogyan készíts "igazi" szerencsekereket a társasjátékhoz...
Van ez a szerencsekerék nevű társasjátékunk (nem mai darab)... és van hozzá a kis pörgető tábla.
 |
| ez volna |
Viszont ezzel valahogy nem volt olyan jó a játék (a pörgetésekre gondolok). A tv-ben ugye a nagy kereket pörgetik és a kis kiálló nyelv fékezi azt és forog-forog és váooo. Ezt a papírtáblát pedig megpörgeted és elég hamar megáll és hát nem (volt) olyan élvezetes pörgetni... Ezért gondoltam csinálok egy nagyobb, "nyelvfékezős-váooos" pörgetnivalót.
Megálmodtam a kerék méretét, majd felrajzoltam a rétegelt lemezre, és megcsináltam rá a mezők kiosztását. A "tortaszeletek" száma itt még megegyezett a régi kis keréken lévő mezők számával... Aztán ez változott...
 |
rétegelt barátom és a 24 mező
(a halvány íves minták nem tudom miféle szerkesztési vonalak voltak...) |
 |
nagyolás Sanyival
Elnézést a fantasztikus minőségű képért! |
Elkészítettem egy mező sablonját szintén rétegelt lemezből, mert így a későbbiekben csak ráhelyeztem a sablont a furnérra és körbevágtam.
 |
| A sablon |
Ahány eltérő szín volt a kis kereken (sárga, kék, piros, lila + fekete a CSŐD), annyi féle furnért válogattam össze (juhar, sötétebb juhar, bükk, cseresznye + dió a CSŐD).
Felírtam, hogy melyikből mennyi kell, majd a sablon segítségével kivagdostam őket.
Ezután elkezdtem felrakosgatni a felrajzolt helyükre. Mikor körbeértem (volna) észrevettem, hogy nem ér körbe, mert egynek még van helye... ugye 24 mezőből áll és 24 furnért vágtam ki, de valahogy 25 fért rá pont... Hogy ez hogy történt, fogalmam sincs, hiszen sablonnal dolgoztam. Ám semmi gond, vágtam plusz egy darabot.
Maszkolószalaggal hézagmentesre összefogattam a mezőket, kifúrtam a közepét,majd felragasztottam a lemezre.
 |
| ragasztás előtt |
Amíg száradt, nekiláttam elkészíteni a szerkezet többi részét.
Volt nekem egy nyeles perselyem (nem tudom mi lehetett ez, ezért így fogom hívni) és egy pont bele illő csavarom (csak a mérete miatt pont beleillő, egyébként nem hozzá való, mert a persely belseje nem menetes). Ez a két alkatrész biztosítja a kerék forgását, oly módon, hogy a talp rész közepét átfúrtam, a nyeles persely szárának megfelelő vastagságú fúróval. A szár része belemegy a furatba, a persely pedig felül a talprész tetejére. A kereket is átfúrtam középen, beletettem a csavart, a csavar feje felfekszik a kerék tetején, a szára pedig belemegy a perselybe és tárááá a kerék forog.
 |
| íme, a kép bal oldalán a nyeles persely, jobbon pedig a csavar |
 |
| felül a kerék és a csavar (piros), alul a talp és a nyeles persely (kék) |
A keret méretét úgy találtam ki, hogy egy magabiztos pörgetésnél is megálljon a lábán a szerkezet. Ennek megfelelő méretűre vágtam az elemeket (keret fenyő, tető rétegelt lemez).
 |
| előkészítés |
 |
fokozzuk a képet... 45-ig
aztán összeragasztottam |
A fa kocka azt a célt szolgálja, hogy a nyeles persely szárának legyen miben megállnia.
 |
| furkálódás |
Ezután a nyeles persely szárát is befogtam a fúróba, és alá csiszolópapíros fát helyeztem (a csiszolópapír a fúró felé néz). Rányomtam a papírra perselyt (mintha ki akarnám fúrni a fát) és így síkra csiszoltam a persely felületét.
 |
| előtte |
 |
| a persely "síkolása" |
 |
| utána |
Eztán kifúrtam a kereket is, amibe a csavar került és bejelöltem a dísz betét helyét.
A betétet helyét kivéstem, majd beragasztottam. Száradás után szintbe dolgoztam, de nem csiszolófával, hanem citlinggel. A csiszolófa jelen esetben azért nem jöhetett szóba, mert a mezőkön olyan csiszolónyomok keletkeztek volna, amik eltérnek a fa szálirányától és az NEM SZÉP!
 |
| (igen, átlátszó a csiszolófa, hogy látni lehessen a precíziósan berajzolt szálirányt) |
zöld: csiszolófa
kék: a csiszolás iránya (csiszolófával)
piros: a furnérok száliránya
fekete bekarikázott rész: a "NEM SZÉP!" rész
Látszik, hogy a piros nyíl és a kék nyíl iránya merőben eltér egymástól!
Ha pedig bárkiben felmerül a kérdés, hogy miért nem használtam kisebb csiszolófát?! Akkor a válaszom az, hogy ekkora felületen, a kis csiszolófa használata veszélyes. Ha kicsit elidőzök egy-egy részen, könnyen meglehet, hogy jobban elvékonyítom az anyagot, ezzel egyenletlenné téve a felületet.
A kerékből kiálló kis pöcköket popszegeccsel oldottam meg. A kerék szélére körbe felrajzoltam a vonalat (az előbbi képen már ez is látható) és a mezők válaszvonalánál pontozóval megjelöltem, majd átfúrtam. A furatok átmérői megegyeznek a popszegecs fejének méretével. A fejeket beledugtam a furatokba és így meg is kaptam a kiálló pöcköket. De mielőtt elnyerték volna végső helyüket a szegecsek, előtte a díszítés, merthogy a furatok körül is díszítettem és elég nehéz lett volna úgy, hogy a helyükön vannak a pöckök...
 |
| a furatok |
 |
| na erre mondtam, hogy elég nehéz lett volna a díszítés, hogy ha a furatokba benne lettek volna a szegecsek... |
 |
| vázlat, aztán a jó kis pontozgatós, pirográfozás... lezsibbadt a kezem |
 |
gyorsan le is olajoztam
középre pedig beragasztottam egy alátétet és a csavart |
 |
| Még az oldalán is... |
 |
és a szegecsek is elnyerték méltó helyüket
(a cigarettás doboz nem tudom mit keres ott, valahogy nem illik a képbe) |
Már csak a fékezős nyelves dolog hiányzik és nagyjából a végéhez is érünk...
Röviden: két fenyő hasábot készítettem, aminek méreteik adottak voltak. Az alsónak olyan hosszúnak kellett lennie, hogy a vele merőlegesen kapcsolódó hasábnak legyen helye a kerék mellett, a függőlegesnek pedig olyan hosszúnak, hogy a vége előtt át tudjam fúrni és bele tudjak dugni egy pálcát, ami a szegecsekhez lóg.
 |
| alulról |
 |
| Ki tudja hol áll meg?! |
És egyébként tényleg... a játék sokkal jobb lett így! :)
